Brém-Nagy Ferenc 
A festésre a párom mellett, már rokkantnyugdíjasként adódott lehetőségem. András már régóta foglalkozott festéssel, farostra dolgozott olajfestékkel, én rajzoltam. 1971-től kezdtem festeni olajjal. Senki nem látta. János bácsihoz jöttek nyugat-németek, akkor jöttek hozzám is. Lakatos Menyhért bácsi hozta fel hozzám őket. 6-7 éves volt a fiam, őt is megfestettem, az tetszett, megvették. Elvittek 10 vagy 15 képet, ilyen 20 filléres kis rajzlapot.
S bár nem itt született és nem is lakik, kötődik ide Stalter György is. Az ő Józsefvárosa persze más, mint Fejes Endréé vagy pláne Krúdyé. Más korban ismerte meg ezt a városban lévő várost, ami sokat változott és változik szinte percről percre. És főleg más szemmel nézte, nézi.
Gyermekkora és ifjúsága Berkeszen és Tiszadobon telt. Az állami gondozásban töltött évek megtanították neki, hogy az önfenntartás és az önfejlesztés éppoly fontos, mint a közösségi élet. Ezek a korai évek fordították a művészet, mint egy eszköz felé, amely segített értelmet adni a körülötte lévő világnak, és az ő életének is.
ANYANYELV Ink-o dát Drágu-l Domn sj-o dát, on băjás. Dá ro szărák éjrá, n-áve nisj lyemnyé, nisj mănkáré, nisj bány, nyimik. Hej, odátă sză gîngyestyé, merzsjé dăpă lyemnyé. S-o lat szăkurá máré dă băjás în mînă. Merzsjé sî kată. Jáká áfl-on lyémn. Áplyikát éjrá lyémnulá pă ápă. Ápo o văzut jél on krák déj uszkát. … Olvass tovább
A leköszönő 705 tagú Európai Parlamentben négy roma származású képviselő volt, Spanyolországból, Németországból, Magyarországról és Szlovákiából, azaz az összes képviselő mintegy 0,5 százaléka. A leendő, 720 tagú Parlamentben egyetlen roma képviselő sem lesz.
Váradi Gábor pályafutásában meghatározó az első komoly rajztanárával, Rákosi Zoltánnal való találkozás, aki az alapokat fektette le tehetségének kibontakozásában. Mestere, Péli Tamás hatása mély nyomot hagyott Gábor művészetében és személyiségében. Ő nem csupán tanította, hanem számtalan dicsérettel és megerősítéssel is ellátta, amelyekből erőt tudott meríteni.
Először az Ózdi Kohászati Üzemek művezetőit bombázta – a munkafolyamatokat megkönnyítendő – alkotói ötleteivel. Mosolyogva hallgatták az azóta feledésbe merült előmunkások, művezetők, mérnökök. A Kerekhegy tetején szemtelenül fiatalon fogott bele hatalmas családi házának építésébe. Ebben sem biztatták, így elmondhatja: „minden szöget ismer a házban”. Születendő gyermekeit egyetemekre, magát múzeumok falára álmodta. A cigány képzőművészeti táborokban helyet kapott.
„…nem cigány író vagyok, hanem író cigány, mert a származásomról nem tudok lemondani. Nem az irodalom szempontjából: ez jelenti emberi tartásomat, önmagamat. Ezt a közeget jobban ismerem, mint a csillagvilágot. Én a cigányság életét kívánom bemutatni, a cigányság sorsát, társadalmi helyzetét.” S ezt tette.
Kemény fickó volt, az egyszer biztos! Keveset beszélt, de szavainak súlya volt, és a rémült tekintetekből ítélve, talán ütéseinek is…. Különben az egész ember rengeteg súlyt cipelt. Súlya volt a tekintetének, súlya volt az érzelmeinek, érzéseinek.
Horváth M. Judit egy nyugat-dunántúli kisvárosban, Sárváron, egy asszimilálódott cigány családba született 1952-ben, majd férje után annak munkájába is beleszeretett. Sokáig nem vállalta származását, hogy aztán mégis egy roma lap, az Amaro Drom főszerkesztője legyen évekig. Ketten gyakorlatilag végigfotózták Magyarország cigánytelepeit és a pesti gettósodó kerületeket. Közös fotóalbumuk, a Más Világ 1998-ban jelent meg.