Császárkörte nem vadalma

Nem egy borospince mélyén,
emeletes házban Pesten
történt, ami meg sem történt
mással, talán még velem sem.

Járt a nóta körbe-körbe,
legényként kerültem sorra,
s a végén úgy megvénültem,
mintha nótám se lett volna.

Alig maradt más parasztos
szokásom, mit lentről hoztam,
és hogy ezt is elhagyhattam,
elég volt fönt lakni hosszan.

Bár a szépség ifjúságom
vétkét százszorszépre festi,
a mély lelkifurdaláshoz
kopár öregnek kell lenni.

Ne kívánd, hogy dalba kezdjek,
más való az én koromban,
nem is bírnám lélegzettel,
emlékezettel, torokkal.

Császárkörte nem vadalma,
néma strófát dudorászok,
árván tér vissza a dallam,
elvarázsol, mint az átok.

A nagy nóta hátra van még,
akkor kell majd utoljára
minden visszafojtott könnyért
belehalni a sírásba.