sirató

sínek sikoltásain merengő
jósnőt vallatok,
virágok széttárt karjain
megfeszült mezőt,
hová tűntek az íratlan idők
üvegcsendjében berepedt arcok,
letakart tükrök homályán
felsejlő történetem
hol van?

távoli egek végtelenjébe ágyazott
végteĺen remeg.
a nyártól ellopott szivárvány
hamvait szórja,
évszakok körhintáján
dadog, szédül
a tébolyult idő,
nyomában
repülők vontatta vonalak úsznak.