a romák oktatásával kapcsolatos publikációk a vizsgált szakfolyóiratokban döntő többségében etnikusan közelítették meg a vizsgált ciklus idején a cigányság iskoláztatásának problémakörét, amelyhez szorosan kapcsolódik az a tény, hogy a rangsorban a második modell a szegregáció-modell.
A kulturális tőke birtokosai saját pozíciójukat, illetve annak átörökítését több fronton és különféle mechanizmusokkal védelmezik. Ezzel összefüggésben nagyon fontos megállapítanunk, hogy mit tekintünk érvényes tudásnak.
Az előrehaladott asszimiláció miatt a nemzetiségi oktatáshoz való jog érvényesülése kiemelt jelentőségű, mondhatni: nemzetiségi létkérdés. A jog, hogy nemzetiségi program szervezhető az esélyegyenlőség elve miatt különösen fontos, még akkor is, ha önmagában kötelező erővel nem bír.
A párhuzamos társadalom megszüntetéséhez az első pillér: a roma tanulók teljes körű deszegregációja és a gyógypedagógiai nevelésben indokolatlanul részesülő cigány fiatalok visszahelyezése a normál osztályokba.