Otthont, szerelmet, hazát

Meleg ölelésbe csavartál,
hogy ne fázzak az utcák
harminc fokos hidegében,
azt mondtad:
ne szaggassam rongyosodó
húsomat, mert többé
nem látok tengert a szemedben,
és tenger lett a tavasz,
óceán lett a nyár,
könnyekkel áztattad be
a szennyeseket is,
azt mondtad:
keressek meleg szájat,
mert fogaid közt fázom,
vacogok, de én
két vesédbe kapaszkodva;
ágyadban találtam
otthont, szerelmet, hazát,
s most ebben a januári délben
szétszakadt melledből
hópelyhek szakadnak rám,
talán tudnak rólad valamit
a békák,
te drága aranyos stiglinc,
– üzent-e a babám?
– csip, csip, csip-csi-ripp,
üzenetem nemsokára rádtalál,
csip, csip, csip-csi-ripp,
rádtalál egy rózsaszál-halál.