IRODALOM Hogy itt válik ketté a világ, mindig is tudtam,mert a sötét erdőkből a kiáltások,a napfényes mezőről a legszebb nóták,és apám és anyám intései mind erről szóltak.Apám kiment az erdő szélére,ahol már éri a fény, és én egyedül maradtam,nincs segítségem, csak amit tőlük láttam,és most nekem kell elvezetnem a vándorokat,jó tanácsot adni a jó embereknek,nem … Olvass tovább
IRODALOM Anyám úgy néz rám, megálltában is,kihúzza a mellét, fel a fejét,magára büszke, hogy ő szült világra,nem mondja, kivár,de ha csak belépek a kapun,szeme felcsillan, kihagy a levegője,pedig a csárdába elmenni vagy gombát szedni,az nem az a nagy út,én pedig nagy utakra születtem.Őrökké azt mesélte,hogy az erdő legmélyén, a legmagasabb fák között,bagolyanya fészkében ott a … Olvass tovább
IRODALOM Hogy egy ilyen szegkovács, mint ő,nem tér vissza, abban van az ígéret,hogy többé senki nem jöhet vissza.mert az én fiam, az én ügyesszép fiammár menete közben is ütötte a vasat,és hogy a király elvitte, dolgozni vitte,megértjük, ő a király kovácsa,csak közénk született, én szültem meg,de nem jön haza, és nem jön hír róla,mint aki … Olvass tovább
IRODALOM Tudjátok-e, hogy a cigány közösségekben mindenkinek volt valamilyen beceneve? Hát persze hogy tudjátok, ti is cigányok vagytok, nem igaz? Akkor azt is tudjátok, hogy kinek milyen tulajdonsága volt, úgy adtak neki becenevet. Ha valaki gyáva volt, akkor Sosoj (nyúl) becenevet kapott, ha szép volt, akkor Luludyinak (virágnak) becézték, ha lusta volt, akkor Khandinónak (büdösnek), … Olvass tovább
IRODALOM végüliselvész minden majda porban megmaradt lábnyomodra is ráhasalegyszer a rozsdával vajúdóködös őszi esőjeled meg nem maradaz idő mohás köldökén enyészik lassanés pihés kis angyalka önkényeskedikmajda tavaszi madárdallalmagába nyeli mohón a hangotelveszik a dallamszárnyat növeszt majdhogymagasba szálljonmert végül iselvész majd mindenhisz egyéb törvény nincsenátszövődik minden egy másvilágbatalán egy nyomkereső poétavértforralón zavart tekintetemi még szomjasan kutatja … Olvass tovább
IRODALOM Tükörben és tükör körülha botladozva lépkedsz,szemed köré egy hangya ül.Vázlat a semmiséghez. Nem törték össze arcodat.Egyenes vagy, merész vagy.És vékony, mint a gondolat.Lelkednél vékonyabb vagy. Megállsz? Hová lépsz? El ne ess!A város távol ugrik.Csuklódra furcsa foltot festszeretőd, és megugrik. Megállsz, rovarok arcodon,megállsz a messzi tájon.De nem ér el a fájdalom.Nem rólad szóltam. Másról. Továbbiak … Olvass tovább
IRODALOM Tölts, tiszta ég, egy findzsa vodkát!Lefekszem tiszta álmaimba.Elleng a hold, csicsonka-hinta,a tenger tiszta könnyel árad,madár csapkodja szárnya-csonkját,eljő a hajnal is, palinta!Vércsepp-virág a tiszta bánat,bokrétát köthetsz, szép kegyes,tűzöd kalapom mellé, minthaszeretnél, mint a tiszta vodkát.Fehér köd száll Dunánkra,álmatlanul alszik az ország,tetőtől talpig sebhelyes.A lélek kacska dzsungelinda,a test fehérre, kékre sápad,fegyházrácsok lettek a bordák! Lefekszem tiszta … Olvass tovább
IRODALOM 1. napFekete Csóka Kis Fekete Csókának hívtak gyerekkoromban a születésemtől fogva. Amikor nagyobbacska lettem, már jobban szerettem volna, ha a keresztnevemen szólítanak, azon a néven, amit én adtam magamnak titokban: Angyalka. Úgy éreztem, ez a név illik hozzám, mert én, én olyan jó vagyok, akár az angyalok. Persze a valódi nevem sem tetszett, olyan … Olvass tovább
IRODALOM Történt egyszer, hogy egy januári délután befogadott egy kóbor embert. Alaposan megfürdette, majd miután órákig böngészte a biológiakönyvet, úgy döntött, hogy az új lakótársa keverék. Mikor megkapta a megfelelő oltásokat és a bolha elleni nyakörvet, próbálta rászoktatni, hogy a kék plüssfotelben üljön. Vendégei nagyon meglepődtek, amikor felugrottak hozzá, de aztán elfogadták és elkezdték simogatni, … Olvass tovább
IRODALOM az indián nevű utcákfelhőkarcolóit nem orchideavadászokhanem ablaktisztítókés biztonságiak járjákők a skála tizenkét hangközea városokban néhaláthatatlan indiánok lélegzéséthallaniéreznia mokaszinjukról az aszfaltraszóródó föld szagát Továbbiak ARCHÍVUM Üzenet a szerkesztőségnek