IRODALOM 4. napBabrinka, az árva Ó, hogy az a…! Hát megint itt vannak? Hogy maguk milyen erőszakosak! Meddig akarnak még idejárni? Biztosan engem keresnek? Én Babrinka vagyok. Hogy nem így mutatkoztam be az előző napokon? Hanem? Higgyék el, a nevem Babrinka. Azt hiszik, hibbant vagyok? Elmondtam már maguknak az életem sorát töviről hegyire. Mire kíváncsiak … Olvass tovább
IRODALOM Balogh Attilának Hosszú háborúban haldoklika föld,kezéből kipotyognakaz összetört évszakok,arcunk felismerhető mégaz összecsúszott időksíkjai közt?ott egy lábnyom…aztán semmi,mindentegy földbolygó takar be,olyan könnyen borítékolhatóminden életés minden halál– ma, a postás idea lábát ne tegye!vakító tisztára mostaa házat Mónika,egy kislány hintázikaz udvaron boldogan,cipője sarka a földet,lábujja az eget érinti,s ahogy száll vele a hinta:úgy éringeti lába az … Olvass tovább
IRODALOM „A betegség megöregíti a gyerekeket.”Daróczi Ágnes nem ébresztem fel a kórházfolyosónegyhelyben álmodó, gyerekkorú rigót.álmában sétál a gyerekosztályra nyíló kórházfolyosón,közelről megnéz egy sztetoszkópot, mint infúzió egy ápolót. gyerekkorában ez a folyosó lift volt,rajta jár fel-alá az álmodó madár.szárnya alá vette a szenvedést,árnyéka alatt kórházat talál. egyedül mássza meg ez a madár a kórházfolyosót,az egyedül megmászható … Olvass tovább
IRODALOM „magát a szobrota bódéban,”Cesare Viviani (Tombi Beáta fordítása) A vélhetően szándékosan felgyújtott bódéhoz riasztott tűzoltóságegy hajléktalan pár összeégett testét fedezte fel,a wellness hétvége folytatódott, nem rendelt ela miniszterelnök nemzeti gyászt,nem vonult fekete autókból álló konvoj, tiszteletadástnem várt el a lakosságtól, kezdeményezettfelismerhetetlenségig összeégett testek felettünnepi szertartást, hivatalos végtisztesség nem járt,két görög isten égett bent a … Olvass tovább
IRODALOM (Tüdős Klára regényes élete, részlet) 1941 Erzsi széttárt karjain már a selyem kravátlik lógtak sorban. Lila, fekete, barokkos ascot, füstös szürke-szatén, grafit szín selyemből egy egész sor, és néhány az egyszínű szolidabbaktól elütő apró mintás: egy cserszín, egy bíbor, és egy ezüst tónusú grosgrain alapon pettyezett. Klára háttal állt neki, a Jánoshegy fáira vetett … Olvass tovább
IRODALOM Aki éjjel látható csak, mint az igazság is,fellázad a dolgok okszerű, helyes rendje ellen,mégsem az én lelkemet kell elűzni.A rezdülések, a csörömpölések,a feltámadó szél suttogása én vagyok,és miattatok nincs nyugtom.Mert a halálban sincsen békém,hogy hamisnak bizonyul az életem,ez a legnagyobb átok.Nyomokat olvasni a saját véreim között,kihallgatni a suttogva mondott titkokat,amit még mindig suttogtok.A becsületemről … Olvass tovább
IRODALOM Hogy itt válik ketté a világ, mindig is tudtam,mert a sötét erdőkből a kiáltások,a napfényes mezőről a legszebb nóták,és apám és anyám intései mind erről szóltak.Apám kiment az erdő szélére,ahol már éri a fény, és én egyedül maradtam,nincs segítségem, csak amit tőlük láttam,és most nekem kell elvezetnem a vándorokat,jó tanácsot adni a jó embereknek,nem … Olvass tovább
IRODALOM Anyám úgy néz rám, megálltában is,kihúzza a mellét, fel a fejét,magára büszke, hogy ő szült világra,nem mondja, kivár,de ha csak belépek a kapun,szeme felcsillan, kihagy a levegője,pedig a csárdába elmenni vagy gombát szedni,az nem az a nagy út,én pedig nagy utakra születtem.Őrökké azt mesélte,hogy az erdő legmélyén, a legmagasabb fák között,bagolyanya fészkében ott a … Olvass tovább
IRODALOM Hogy egy ilyen szegkovács, mint ő,nem tér vissza, abban van az ígéret,hogy többé senki nem jöhet vissza.mert az én fiam, az én ügyesszép fiammár menete közben is ütötte a vasat,és hogy a király elvitte, dolgozni vitte,megértjük, ő a király kovácsa,csak közénk született, én szültem meg,de nem jön haza, és nem jön hír róla,mint aki … Olvass tovább
IRODALOM Tudjátok-e, hogy a cigány közösségekben mindenkinek volt valamilyen beceneve? Hát persze hogy tudjátok, ti is cigányok vagytok, nem igaz? Akkor azt is tudjátok, hogy kinek milyen tulajdonsága volt, úgy adtak neki becenevet. Ha valaki gyáva volt, akkor Sosoj (nyúl) becenevet kapott, ha szép volt, akkor Luludyinak (virágnak) becézték, ha lusta volt, akkor Khandinónak (büdösnek), … Olvass tovább