Keresés
Close this search box.

„Minket nem kell felemelni, integrálni, hanem  együtt kell gondolkodni velünk”

Nagyon jó helyen van a galéria, mi romák még nem nőttünk fel ehhez a szituációhoz. Mindannyiunknak bele kell tanulnunk ebbe a történetbe. A roma képzőművészet pár évtizedes, komoly mesterek állnak a képzőművészetünk mögött, viszont az a rendszer még nem alakult ki, hogyan képezhetjük az utánpótlást, mind az alkotókat, mind a befogadókat

„Tudatosult, hogy én ezt soha nem hagyom abba”

Sokszor elengedtem már a gyeplőt. Mindig akkor történt velem valami jó dolog, valami feloldozás vagy előrelépés, amikor azt mondtam, hagyom az egészet, elég volt. Nagyon sokszor fel akartam adni a zenélést is. Tinédzserként azt éltem meg, hogy hiába tudom, hogy jó, amit csinálok, nincs eredmény, nincs siker.

Romapolitikák és helyi térhasználat

A legszembetűnőbb különbség az utcák jegyzésében mutatkozott. H. József szakaszjelöléssel, írással jelölt több utcát is, míg O. János csak szóban említett néhányat. Ő legfőbb közlekedési vonalként a Tisza-töltést határozta meg, valamint ösvényeket, járásokat. A szegregáció helyi intézménye egyértelműen kitűnik a két különböző társadalmi és nemzetiségi csoportból származó interjúalanyoktól gyűjtött információkból.

KOVÁCS JÓZSEF HONTALAN

1950. augusztus 15-én született Mohácson. Első versét 1973. áprilisában közölte a Magyar Ifjúság. Versei országos napilapokban és folyóiratokban jelentek meg. Első riportját 1980-ban publikálta az Új Tükörben, egy munkásszállás életét mutatta be, és ezért rögtön kidobták állásából és szállásáról.

A szépség mindig felemeli, megrendíti és átformálja az embert

„Olyan voltam, mint Maugli, csak a természet létezett számomra. A fák, a formák, a fények. Azzal töltöttem a napjaim nagy részét, hogyan lehet megrajzolni egy levelet.” Balogh Tibor ezzel a hasonlattal érzékelteti mennyire elveszett az ember, ha nincsenek gyökerei, ha kötelékek, történetek nélkül érkezik bele a világba.