Brém-Nagy Ferenc ANYANYELV Ink-o dát Drágu-l Domn sj-o dát, on băjás. Dá ro szărák éjrá, n-áve nisj lyemnyé, nisj mănkáré, nisj bány, nyimik. Hej, odátă sză gîngyestyé, merzsjé dăpă lyemnyé. S-o lat szăkurá máré dă băjás în mînă. Merzsjé sî kată. Jáká áfl-on lyémn. Áplyikát éjrá lyémnulá pă ápă. Ápo o văzut jél on krák déj uszkát. … Olvass tovább
A leköszönő 705 tagú Európai Parlamentben négy roma származású képviselő volt, Spanyolországból, Németországból, Magyarországról és Szlovákiából, azaz az összes képviselő mintegy 0,5 százaléka. A leendő, 720 tagú Parlamentben egyetlen roma képviselő sem lesz.
Váradi Gábor pályafutásában meghatározó az első komoly rajztanárával, Rákosi Zoltánnal való találkozás, aki az alapokat fektette le tehetségének kibontakozásában. Mestere, Péli Tamás hatása mély nyomot hagyott Gábor művészetében és személyiségében. Ő nem csupán tanította, hanem számtalan dicsérettel és megerősítéssel is ellátta, amelyekből erőt tudott meríteni.
Először az Ózdi Kohászati Üzemek művezetőit bombázta – a munkafolyamatokat megkönnyítendő – alkotói ötleteivel. Mosolyogva hallgatták az azóta feledésbe merült előmunkások, művezetők, mérnökök. A Kerekhegy tetején szemtelenül fiatalon fogott bele hatalmas családi házának építésébe. Ebben sem biztatták, így elmondhatja: „minden szöget ismer a házban”. Születendő gyermekeit egyetemekre, magát múzeumok falára álmodta. A cigány képzőművészeti táborokban helyet kapott.
„…nem cigány író vagyok, hanem író cigány, mert a származásomról nem tudok lemondani. Nem az irodalom szempontjából: ez jelenti emberi tartásomat, önmagamat. Ezt a közeget jobban ismerem, mint a csillagvilágot. Én a cigányság életét kívánom bemutatni, a cigányság sorsát, társadalmi helyzetét.” S ezt tette.
Kemény fickó volt, az egyszer biztos! Keveset beszélt, de szavainak súlya volt, és a rémült tekintetekből ítélve, talán ütéseinek is…. Különben az egész ember rengeteg súlyt cipelt. Súlya volt a tekintetének, súlya volt az érzelmeinek, érzéseinek.
Horváth M. Judit egy nyugat-dunántúli kisvárosban, Sárváron, egy asszimilálódott cigány családba született 1952-ben, majd férje után annak munkájába is beleszeretett. Sokáig nem vállalta származását, hogy aztán mégis egy roma lap, az Amaro Drom főszerkesztője legyen évekig. Ketten gyakorlatilag végigfotózták Magyarország cigánytelepeit és a pesti gettósodó kerületeket. Közös fotóalbumuk, a Más Világ 1998-ban jelent meg.
Botos Zoltán élete és munkássága olyan utazásra invitálja az érdeklődőt, ahol a színek, emlékek és közösségek történetei keresztezik és gazdagítják egymást. A Cigánydomb szelleme és a világ színei által ihletett művek a szemnek, a léleknek is üzennek, emlékeztetve arra, hogy minden alkotás mögött egy történet, egy élet, egy közösség szíve rejtőzik.
1950. augusztus 15-én született Mohácson. Első versét 1973. áprilisában közölte a Magyar Ifjúság. Versei országos napilapokban és folyóiratokban jelentek meg. Első riportját 1980-ban publikálta az Új Tükörben, egy munkásszállás életét mutatta be, és ezért rögtön kidobták állásából és szállásáról.
Az, hogy egy roma menekült család mennyire tud méltó életet élni Magyarországon, az attól függ, hogy hova rakta le őket a Jóisten. Attól függ, hogy milyen szereplők próbálnak nekik segítséget nyújtani, melyik vidéki térségben élnek, milyen az az önkormányzat, van-e segítő szervezet a közelben.