vers

IRODALOM Aki éjjel látható csak, mint az igazság is,fellázad a dolgok okszerű, helyes rendje ellen,mégsem az én lelkemet kell elűzni.A rezdülések, a csörömpölések,a feltámadó szél suttogása én vagyok,és miattatok nincs nyugtom.Mert a halálban sincsen békém,hogy hamisnak bizonyul az életem,ez a legnagyobb átok.Nyomokat olvasni a saját véreim között,kihallgatni a suttogva mondott titkokat,amit még mindig suttogtok.A becsületemről … Olvass tovább

IRODALOM Hogy itt válik ketté a világ, mindig is tudtam,mert a sötét erdőkből a kiáltások,a napfényes mezőről a legszebb nóták,és apám és anyám intései mind erről szóltak.Apám kiment az erdő szélére,ahol már éri a fény, és én egyedül maradtam,nincs segítségem, csak amit tőlük láttam,és most nekem kell elvezetnem a vándorokat,jó tanácsot adni a jó embereknek,nem … Olvass tovább

IRODALOM Hogy egy ilyen szegkovács, mint ő,nem tér vissza, abban van az ígéret,hogy többé senki nem jöhet vissza.mert az én fiam, az én ügyesszép fiammár menete közben is ütötte a vasat,és hogy a király elvitte, dolgozni vitte,megértjük, ő a király kovácsa,csak közénk született, én szültem meg,de nem jön haza, és nem jön hír róla,mint aki … Olvass tovább

IRODALOM Tükörben és tükör körülha botladozva lépkedsz,szemed köré egy hangya ül.Vázlat a semmiséghez. Nem törték össze arcodat.Egyenes vagy, merész vagy.És vékony, mint a gondolat.Lelkednél vékonyabb vagy. Megállsz? Hová lépsz? El ne ess!A város távol ugrik.Csuklódra furcsa foltot festszeretőd, és megugrik. Megállsz, rovarok arcodon,megállsz a messzi tájon.De nem ér el a fájdalom.Nem rólad szóltam. Másról. Továbbiak … Olvass tovább

IRODALOM Tölts, tiszta ég, egy findzsa vodkát!Lefekszem tiszta álmaimba.Elleng a hold, csicsonka-hinta,a tenger tiszta könnyel árad,madár csapkodja szárnya-csonkját,eljő a hajnal is, palinta!Vércsepp-virág a tiszta bánat,bokrétát köthetsz, szép kegyes,tűzöd kalapom mellé, minthaszeretnél, mint a tiszta vodkát.Fehér köd száll Dunánkra,álmatlanul alszik az ország,tetőtől talpig sebhelyes.A lélek kacska dzsungelinda,a test fehérre, kékre sápad,fegyházrácsok lettek a bordák! Lefekszem tiszta … Olvass tovább

IRODALOM leereszti a sorompóta sínek közé állhosszasan nézia vágányok érintkezési pontja fölötti tájathátrál mintha valami jönnede csak a fényfeltekeri a sorompótkalapjátvállpántjáta forgattyúra teszikortárs emberi szeméta sínkövekennem rogy le közéjüknem jön több vonat Továbbiak ARCHÍVUM Üzenet a szerkesztőségnek

– Már itt fekszenekegy eltűnt rendszer utolsóiaz otthonkás cigány leányokAnyám Piri Kató Rózsi Juci Magda Atyués most már Bönke islábbal annak a helynekhol évtizedekig dolgoztakszívlapátolva lábaltaka Termény-forgalminálmerték a búzát kukoricát tápotkeményen zsákoltaks ímhol mára az ő testük lesz táptalajszemben a megszűnt vállalattalahol mára lakóparkkéntmagaslanak fel a házakde fel nem ér már velükse le értük a … Olvass tovább